A magyar munkavállalók több mint kétharmada dolgozott otthonról az elmúlt évben, és többségüknek annyira bejött a home office, hogy a jövőben is szívesen végezné munkáját otthonról vagy hibrid megoldásban – derült ki egy felmérésből, amelyből többek közt azt is megtudhattuk, hogy a férfiaknak vagy a nőknek jött be jobban a home office.

Home Office

A megkérdezett magyar munkavállalók 69 százaléka dolgozott otthonról az elmúlt évben, és 84 százalékuk a jövőben is szívesen végezné a munkáját csak home office-ban vagy hibrid megoldásban – derült ki a Notebook.hu 4559 fős kutatásából. Felmérésükből az is látható, hogy

a Facebook Messenger vette át a személyes találkozó szerepét;
1-2 évente cseréljük a telefonunkat;
laptopokat, notebookokat 3–5 évre veszünk;
a home office legfőbb előnyének a nők a munka mellett elvégezhető házimunkát tartották, addig a férfiak azt értékelték, hogy nem kell annyit utazniuk;
a karantén okozta három legfőbb egészségügyi probléma az elhízás, a hátfájás és a depresszió; a nők közösségi oldalakat, a férfiak videójátékokat pörgettek karantén alatt.

Az iskolázottsággal nő a home office szerepe is

A Notebook.hu felmérése szerint a megkérdezettek 69 százaléka válaszolta azt, hogy hosszabb-rövidebb ideig dolgozott otthonról a karantén időszakában. Érdekes, ám talán nem olyan meglepő adat, hogy amíg a főiskolát, egyetemet végzett emberek 90 százaléka volt home office-ban, addig az általános iskolát végzetteknél ez csupán 38 százalékot tett ki.

A karantén időszaka alatt a munkavállalók több mint fele ráébredt, hogy az otthoni eszközparkja nem megfelelő a távmunkához: az akadozó internet és a gyenge wifi a megkérdezettek 72,4 százalékának okozott bosszúságot – a gyenge internetkapcsolat pedig nincs jó hatással a munkavégzésre, elég csak egy akadozó videókonferenciára gondolni. A régi, lassú gép, a nyomtató hiánya már csak a válaszadók 22-22 százalékának jelentett gondot. Az elérhetetlen céges hálózat csupán 8 százalékot érintett. A megkérdezettek 34 százaléka pedig technikailag tökéletesen tudott otthonról is dolgozni.

A válaszadók 44 százaléka mondhatja magát szerencsésnek, hiszem semmilyen technikát nem kellett beújítania. A megkérdezettek 16 százalékának nagyobb internetcsomagra volt szüksége a megfelelő munkavégzéshez, ezt 15 százalékkal követte a fejhallgatók beszerzése, majd 14 százalékkal a wifi router. 10-10 százaléknak volt szüksége notebookra és nyomtatóra, 9 százaléknak megfelelő irodaszékre.

Az említett problémák megoldására a fenti válaszadók 72,4 százalékának költenie is kellett. A technikai fejlesztésekre a legtöbben (40 százalék) jellemzően legfeljebb 50 ezer forint között szántak, és csak 7 százalék áldozott 300 ezer forint feletti összeget a beszerzésekre. Jellemzően az derült ki a kutatásból, hogy a munkáltatók többsége nem segített a munkavállalóknak a home office miatti eszközök beszerzésében.

A válaszadók 90 százaléka saját maga fizette a munkához szükséges fejlesztést, és csak 9,75 százalékuk mondta azt, hogy cége állta a technikai költségeit.
Telefont majdnem évente, laptopot hosszabb távra veszünk

A kutatásból megállapítható, hogy míg a telefonok átlagéletkora 1–2 év, addig a notebookokat leggyakrabban 3–5 év után cseréljük, de nem ritkák a 6–10 éves modellek sem. A válaszadók több mint fele (52 százalék) laptopon dolgozik, ezt követik az asztali számítógépek 29 százalékkal. A megkérdezettek közel 14 százaléka válaszolta, hogy nem dolgozik számítógéppel, és csak a maradék 5 százalék munkaeszköze a tablet.

A kérdőívet kitöltők 22 százalékának nincs saját laptopja. Viszont amikor azt vizsgáltuk, kinek milyen márkájú notebookja van, viszonylag szoros versenyt találtunk a középmezőnyben: a dobogó legfelső fokán a Lenovo végzett (17,24 százalék), ezt követi az Asus (15 százalék) és a HP (13,3 százalék). Csak picivel csúszott le a dobogóról a Dell, 12,88 százalékkal, amit 10 százalékkal az Acer követ. A többi márka csak 1-2 százalék körül tudott hozni, ezek között van például az Apple, a Huawei, a Toshiba, a Samsung és az MSI is.

Másik fontos munkaeszközünk a telefon, amely szinte a kezünk meghosszabbítása; de mely márkákra esküsznek az emberek? A kutatásban részt vevők 27,5 százaléka Samsungot, 24,7 százaléka Xiaomit és 23,7 százaléka Huaweit használ. Az Apple az első három márkához képest jócskán lemaradva, 9 százalékkal szerezte meg a negyedik helyet. A többi márkát, mint például a Honort, a Nokiát, az LG-t vagy a Sonyt csupán a megkérdezettek 0,5–3 százaléka választotta.
A home office előnyei és hátrányai

Az otthoni munkavégzés számtalan előnnyel jár, például rengeteg utazásra szánt időt és ebből adódóan üzemanyag- vagy bérlet árat spóroltak meg az emberek, és a megkérdezettek 25 százalékának valóban ez tetszett a legjobban. Míg 23,8 százalék azt élvezte, hogy magának osztja be az idejét, és bármikor dolgozhat, addig 16,7 százalék örült, hogy nem szalad a háztartás, mert munka közben a házimunka is kényelmesen elvégezhető. Közel ugyanannyian (11-12 százalék) említették a kényelmes, otthoni ruházatot és a később kelést, közel 5 százalék pedig azt értékelte a leginkább, hogy senki nem zökkentette ki a munkából. Ugyanakkor a válaszadók 5,7 százaléka semmit pozitívat nem tudott mondani a home office-ról.

Az otthoni munka előnyeit vizsgálva igencsak eltérő a két nem preferenciája: míg a nőknek a home office elsősorban a házimunka miatt előnyös (23 százalék) addig az uraknál ez kevésbé számít (csupán 12 százalék), és többre értékelik a lustálkodást. Vagyis azt, hogy nem kell korán kelniük, nem kell annyit utazniuk (28 százalék kontra 21 százalék), vagy ők oszthatják be a munkaidejüket.

A különböző generációknál is más-más preferenciát figyeltek meg a felmérés készítői: a fiatalok nem szeretnek korán kelni, és kényelmes ruhában dolgoznak szívesebben. Az idősebb válaszadók annak örültek legjobban, hogy rugalmasabban oszthatják be az idejüket, míg a huszonévesek és a középkorúak is a kevesebb utazást értékelik igazán.

A válaszadóknak a legnagyobb problémát (33,4 százalék) a bezártság okozta, sokan nagyon hiányolták a külső ingereket.

Míg a megkérdezettek 17 százalékát a kollégák hiánya viselte meg, addig 13 százalékukat a körülötte sertepertélő család idegesítette. A felmérés készítőit ugyanakkor meglepte, hogy a megkérdezettek több mint 13 százaléka nem talált semmi negatívumot a home office-ban.

Az előnyöknél és hátrányoknál egyaránt megvizsgálták a problémát nem és életkor szerint is: bár a hátrányok sorrendje nem szerint nem változik, de az arányaiban találtak érdekességeket. Míg a nők rosszabbul viselték a bezártságot, és nekik jobban hiányzott a felszerelt iroda, valamint a kiöltözés lehetősége, addig a férfiak nehezebben viselték a kollégák nélkülözését, továbbá a körülöttük lévő családot.
Egészségügyi problémákat is okozott az otthoni munka

Az már a koronavírus-járvány előtt is tudott volt, hogy Európában a magyar az egyik legelhízottabb nemzet, amire most az állandó bezártság rátett egy lapáttal. Egész nap ülünk a gép előtt: a megkérdezettek 41 százaléka 6–8 órát, 35 százalék pedig 3–5 órát dolgozott home office-ban. Ezután sokan csak odébb mentek a kanapéra, és kikapcsolódásként tovább nyomkodták a kütyüket. Milyen egészségügyi problémákkal kell még szembe néznünk, amelyeket a karantén okozhatott? – teszi fel a kérdést a kutatás.

A felmérésben részt vevők szerencsésnek mondhatják magukat, persze az is lehet, hogy tudatosan figyeltek az egészségükre, ugyanis 40 százalékuk semmilyen egészségügyi problémát nem észlelt magán, viszont a válaszokból kiderült, hogy 26 százalékuk a pluszkilók miatt aggódik, 22 százalékuk hátfájástól és 12 százalékuk a depresszió hatásaitól szenved. Sajnos a megkérdezettek 15 százalékának romlott a szeme az otthoni munka alatt.

Bejött a home office?

A járvány előtt sok helyen nem működött home office lehetőség, mert a cégek nem gondolták elég hatékonynak. Igazuk lett? A rövid válasz a nem: az emberek 58 százalékának bejött az otthoni munkavégzés, hatékonyabbnak érezte magát, sőt közel minden ötödik munkavállaló (21 százalék) a jövőben is szívesen dolgozna kizárólag otthonról, további 32 százalék pedig többnyire távolról. Így elmondhatjuk, hogy a többség, 52 százalék inkább az otthoni munkavégzést preferálná.

Érdekesség, hogy akik végig home office-ban voltak, azoknak a több mint 96 százaléka továbbra is szívesen dolgozna teljesen vagy nagyrészt otthonról.

De ha az összes válaszadót nézzük, akkor is közel 85 százalék örülne a hibrid munkavégzés lehetőségének, azaz pár napot irodában és párat otthonról dolgozna.
Hogyan szórakoztunk a karantén alatt?

A megkérdezettek közel 35 százaléka sokkal több időt töltött el online szórakozással a karantén ideje alatt, míg 49 százalék ugyanannyit, viszont majdnem 12 százalék még vissza is tudta fogni magát az online platformon. Azonban érdekes tény, hogy azok, akik home office-ban dolgoztak, nagyobb arányban szórakoztak online, szemben azokkal, akik eljártak a munkahelyükre – az, hogy mennyi időt töltöttek home office-ban, már nem számít.

A bezártság alatt a legtöbben (25,55 százalék) videójátékokkal játszottak, ezt szorosan követte a közösségi oldalak pörgetése 23 százalékkal, valamint a filmnézés 22,65 százalékkal. Ezt a kérdést korcsoportonként és nemenként is megvizsgálva azonban sokkal érdekesebb eredményeket találtak a kutatás készítői: szembetűnő különbség látható a nemek szórakozási módja között. Míg a nők jobban szerették szabadidejüket a közösségi oldalak böngészésével (30,6 százalék), filmezéssel (23,6 százalék) és sorozatok nézésével (15,1 százalék) tölteni, addig a férfiak inkább online játszottak (32,9 százalék), filmeket néztek (23 százalék), és kicsivel nagyobb arányban olvasták a híreket. Azonban a közösségi oldalakat sokkal jobban hanyagolták.

Korosztályt vizsgálva nem meglepő, hogy a 20 év alattiak több mint fele (54 százalék) töltötte idejét játékkal, míg a 20–29 évesek 38 százaléka szintén így tett. A kor előrehaladtával megfigyelhető, hogy egyre nagyobb százalékban inkább a közösségi oldalakat pörgették, vagy a híreket böngészték. A kutatásból jól látható, hogy a filmezés leginkább a 30–50 évesek szórakozása, míg az ifjabbak inkább sorozatokat néznek.

A személyes találkozót felváltotta a Messenger

A válaszadók közül majdnem mindenki fent van a Facebookon (95 százalék), és az emberek közel fele az Instán is (49 százalék), a 2020-ban berobbant TikTokot pedig 18 százalékuk használja. Az évek óta a piacon jelenlévő Snapchat és Twitter, amelyek hazánkban kisebb népszerűségnek örvendenek, 7-7 százalékkal a sereghajtók. A megkérdezettek 81,6 százaléka Facebook Messengeren tartja a kapcsolatot barátaival, kollégáival. 25,5 százalékkal második legnépszerűbb alkalmazás a Viber, és még így, a pandémia idején is a harmadik legnépszerűbb kapcsolattartási forma – 19 százalékkal – a személyes találkozás, tehát veszély ide vagy oda, az ember társas lény, szüksége van a személyes kontaktra. Ezeken kívül a válaszadók 17-17 százaléka használja a Skype és Microsoft Teams alkalmazásokat.

A Notebook.hu összegzése szerint 2020 sok mindenre megtanította az embereket: ilyen például, hogy személyes találkozók helyett ugyanolyan hatékony tud lenni az online meeting: a munkavállalók és a munkaadók megnyugodhatnak, az emberek többsége hatékonyan tud otthonról is dolgozni – emiatt pedig valóban kérdéses, hogy a cégek mennyire fogják megtartani a teljes vagy részben home office foglalkoztatást a jövőre nézve.

Egyelőre három modell típusjelzése szivárgott ki, de könnyen lehet, hogy még további újdonságokról is érkezik hír az elkövetkező hetek folyamán.

Intel Core

Az Intel 2018-ban mutatta be első olyan asztali processzorait, amelyek „F”, illetve „KF” jelöléssel rendelkeztek. A Coffee Lake sorozatba érkező modellek esetében az „F” jelölés lényegében azt jelentette, hogy az adott lapka nem rendelkezik aktív integrált grafikus processzorral, vagyis a vele felszerelt konfigurációba mindenképpen szükséges videokártyát is építeni. Az új modellek eleinte ugyanannyiba, sőt, esetenként még többe is kerültek, mint iGPU-val rendelkező társaik, ám ezt a helyzetet később korrigálta a vállalat.

Az idén ősszel érkező Alder Lake-S processzorok, amelyek az asztali szegmensben próbálnak szerencsét, hibrid felépítéssel rendelkeznek majd, már ami a processzormagok típusát illeti: kamatoztatják majd a nagy teljesítményű Golden Cove magokban rejlő lehetőségeket (P-Core), ugyanakkor energiahatékonyságra hangolt, Gracemont alapú magokkal is rendelkezni fognak (E-Core). Az említett processzormagokból maximum 8-8 darab kaphat helyet egy lapkán, de Hyper-Threading támogatás csak a Golden Cove magokhoz jár, vagyis az új dizájn maximum 16 maggal és 24 szállal rendelkezhet. Az új processzorokkal kapcsolatban éppen nemrégiben árult el részleteket az Intel, ezeket ebben az írásban összegeztük.

Alder Lake S CPU

Úgy tűnik, hogy a korábban bemutatott „F” és „KF” jelölés az Alder Lake-S modelleknél is szerephez juthat, ugyanis Komachi_Ensaka, a lelkes hardver-detektív rábukkant három új processzorra, amelyek mindannyian „KF” jelölést kaptak. Az „F” és a „KF” között egy lényeges különbség van: előbbi szorzózáras, míg utóbbi szorzózár-mentes kivitelben kerül forgalomba.

A szivárgás alapján az új felhozatalban találkozhatunk majd a Core i9-12900KF, a Core i7-12700KF, illetve a Core i5-12600KF modellel is, amelyek mindannyian aktív iGPU nélkül, szorzózár-mentes verzióban válnak elérhetővé. Arról egyelőre nincs hír, hogy az „F” jelölésű modellek is felbukkannak-e majd a kínálatban, de az eddigi gyakorlat alapján erre is komoly esély van – nincs kizárva, hogy hamarosan ezekről is kiszivárog némi infó.

Asustor DRIVESTOR 2 NAS bemutató

DriveStor 2&4

Az Asus almárkája a belépőszintre is elhozta új NAS termékcsaládját. A Drivestor 2-vel a felhők között járhatunk.

A saját, bárhonnan hozzáférhető online tárhely, média- vagy biztonsági mentéseinket tároló backup szerver manapság már nem csak praktikusabb megoldás egy bérelt szervernél, de meglepően könnyen hozzáférhető lehetőséggé vált, köszönhetően a NAS-ok terjedésének. Az Asustor egyik legújabb megoldása pedig pont a belépőszintre érkezett, mely nem jelenti azt, hogy ne lenne hasznos és vonzó megoldás.

AsusTor

AsusTor

A világ minden pontjáról szabadon elérhető magántárhely ma már nem csak vállalkozások és irodák, de magánszemélyek és otthonok esetén is egyre népszerűbb lehetőség, mivel könnyen kezelhető, praktikus, ráadásul több olyan funkcióval is bír, mely széleskörű felhasználási lehetőségeket biztosít. Akár munkánk biztonsági mentését szeretnénk egy könnyen elérhető, de biztonságos helyen tudni, akár csapatban dolgozunk a világ különböző tájain, a NAS egységek kiváló szolgálatot tesznek, arról nem is beszélve, hogy akár az egész háztartás számára lehetőségünk van több gépet és mobileszközt kiszolgáló médiatárolót üzemeltetni, melynek lényegében csak a NAS, avagy Network Attached Storage által használt hardveres erőforrásai, illetve a rendelkezésünkre álló beépített adattároló kapacitása szab határt. Természetesen minél intenzívebb felhasználásra szánjuk, annál jobban a zsebünkbe kell nyúlnunk érte, hiszen, ha szó szerint intenzív munkára fogjuk, a sok felhasználót és a folyamatos adatmozgást ki kell szolgálni valahogy, ha viszont ennél visszafogottabb igényekkel érkezünk, akkor az új DRIVESTOR 2 kifejezetten nekünk készült.

Az Asustor 2011-ben jött létre az Asus jóvoltából, a beszédes név pedig jelzi, hogy kifejezetten az adattárolásra, a privát felhő-, avagy cloud tárolókra, megfigyelőkamerák kiszolgálására és hasonló, hálózaton keresztül biztosított alkalmazásokra specializálódott. A fiatal Drivestor sorozatuk jelenleg kétfelé ágazik, a Pro a nevéből adódóan az izmosabb modelleket sorakoztatja fel és intenzívebb terhelésre készítették fel őket, míg a Drivestor 2 és 4 úgymond a belépőszintet képviseli. Ezekből is a legkisebb, alapból két 3.5 hüvelykes merevlemez fogadására alkalmas egység a Drivestor 2 (AS1102T), egy kompakt és (energia) takarékos megoldás, mely rendelkezik néhány igazán szimpatikus tulajdonsággal. Az egyik ilyen a 2.5 gigabites Ethernet csatlakozás, mely az átlagfelhasználók számára bőven kimeríti az adatsebesség terén elérhető lehetőségeket, arról nem is beszélve, hogy megfelelő routerrel és kellően friss eszközökkel a saját, helyi hálózatunkon is érezhetően tempósabb lesz a fájlok, vagy akár a videójelek továbbítása. Takarékossága amúgy több szempontból is igazolást nyer, hiszen a mindössze 1.14 kilós, 65 x 102 x 218 mm-es dimenziókkal rendelkező NAS egy 65 wattos tápegységgel üzemel, és nagyjából 11.6 wattot eszik működés közben, pihenéskor pedig kevesebb, mint 6 wattot fogyaszt.

Az erőt egy négymagos, 1.4 GHz-es órajelen ketyegő Realtek RTD1296 processzor biztosítja, mely az Asustor szerint gond nélkül megoldja akár a 10 bites 4K médiatartalmak transzkódolását, illetve konvertálását is, és kezeli a H.265 tömörítési eljárást is. Szoftveres részről az ADM 4.0 OS, vagyis a Drivestor 2 célorientált operációs rendszere nyújt támogatást, mely színes, mégis megfelelően átlátható és könnyen kezelhető felületével segít minket. Az összképet csak az rontja el kissé, hogy a gyártó igen visszafogottan bánt a beépített memóriával, az 1GB DDR RAM ugyanis ma már érthető okokból nem számít tetemes mennyiségnek, hogy a 8GB eMMC flash memória sem, és sajnos ezek egyike sem módosítható, illetve bővíthető. Az Asustor mindenesetre megfelelő hatékonyságot ígér, forrásait pedig úgy osztja el, hogy a Media Mode bekapcsolása esetén például 512Gb-ot elkülönít a különböző multimédiás feladatoknak, miközben a videolejátszás továbbra is zavartalanul és simán folyik tovább.

A beszerelhető tárhely szempontjából azért nem lesz nagy okunk panaszra, a két SATA csatlakozót kínáló rekesz ugyanis egyenként legfeljebb 18TB-os merevlemezeket fogad, de természetesen nem lesz elutasító akkor sem, ha éppen SSD-ket használnánk. A meghajtók beillesztéséhez nem lesz szükségünk extra szerszámokra, ráadásul a RAID 0, 1, 5, 6 és 10 összeállításokat megtaláljuk az opciók között, a fájlrendszerek listája pedig az NTFS-t, EXT3-at, EXT4-et, a FAT32-t és az exFAT-ot sorakoztatja fel. Nem elhanyagolható az adatbiztonság kérdése sem, melyet esetünkben 256 bites, hardveres szintű AES szimmetrikus kulcsú titkosítás biztosít. Mindehhez társul még a ClamAV vírusirtó és az integrált tűzfal is, a webkiszolgálónk kalibrálását pedig a Web Centeren keresztül oldhatjuk meg a legkönnyebben. Ha kifejezetten kamerák mellé szereztük be, azokból alapból 4-et támogat, ha ennél komolyabb rendszerre van szükségünk, legfeljebb 12 rögzítőeszközig mehetünk el, ám ezekhez licencdíj megfizetésére lesz szükség.

Nassolás

Ha úgy éreznénk, hogy mégis kifogynánk a szabadon felhasználható tárkapacitásból, akkor az USB 3.2 port jóvoltából lehetőségünk van a bővítésre, de ha minden igaz, akkor szükségünk lesz az AS6004U néven jegyzett kiegészítőre is, mellyel további meghajtókat állíthatunk hadrendbe, legfeljebb 14 meghajtóig, 180TB-os kapacitási határral. Ha a rendszer épp pihen, akkor életbe lép a stand by mód, mely a külső tárolóval szinkronban működve azt is készenléti üzembe helyezi, továbbá működik a Wake-on-LAN, illetve WAN funkció is. A lehetőségek sora itt amúgy még nem ért véget, hiszen biztonsági mentéseinket telefonról és más gépekről is könnyedén kezelhetjük, lehetőség van az egyik NAS-ról a másikra költözni és a teljes adatmennyiséget egyben klónozni, de természetesen az automatikus adatmentés is kedvünk szerint időzíthető és finomhangolható.

Az Asustor DRIVESTOR 2 tehát egy hasznos kis eszköz, mely a munkát és a tartalomfogyasztás kényelmét is ügyesen biztosítja, és a közeljövőben nagyjából 50 ezer forintos áron válik elérhetővé.

Reméljük, hogy nem… 🙂

„Ez itt a világ első hajtogatható pécéje, ennél forradalmibb semmi sem lehet” – valami ilyesmi szlogennel igyekszik felkelteni az érdeklődést a Lenovo a Thinkpad X1 Fold iránt a promóciós anyagokon, miközben a háttérben űrhajósok lebegnek egy űrállomás fedélzetén, és a mellékelt promófilm is igyekszik mindenkinek a fejébe verni, hogy ez itt tényleg nagyon a jövő.

Hajtogatható Lenovo Thinkpad X1 Fold

Az X1 Fold ugyanis egy olyan csúcseszközként pozicionálja magát, ami tabletként és laptopként is használható, és valahol a kettő között is – ehhez elég csak kihajtogatni vagy félbehajtani.

A koncepció szanaszét nyerte magát, amikor a CES-en bemutatták, mi most néhány napig tesztelhettük, a Lenovo hogyan képzeli el a hajtogatható jövőt.
Egy kicsit minden, és igazából egyik sem

A mohó hajtogatás első perceiben az első meglepetés az volt, hogy mennyire könnyen lehet váltogatni a funkciók között – mondjuk pár perc alatt sikerült ugyanilyen lendülettel összezavarni és bámulatos billentyűzetszörnnyé változtatni a konstrukciót, lásd a képen –, pedig előzetesen tartottam attól, hogy a zsanér lesz a gyenge pontja a konstrukciónak, de igazából a sokadik ilyen művelet után már eszembe sem jutott finomkodni vele. Ami amúgy már összezavarva is szokatlan látvány, vékonynak ugyanis egyáltalán nem mondanám, mert olyan vaskos, mint egy határidőnapló, viszont cserébe úgy is néz ki, legalábbis az elegánsabb fajtából, a bőrborítás kétségkívül megadja az exkluzív érzést a dolognak.

Lenovo Thinkpad X1 Fold

Teljesen kihajtogatva aztán egy 13 inches tabletet kapunk, amit ki is támaszthatunk a hátlap segítségével, és a billentyűzettel már egy kisebb munkaállomás a végeredmény, aztán félbehajtva már egy 7 inches laptopot kapunk, amihez opcionálisan lehet csatlakoztatni a billentyűzetet. Ez az egyik leginkább retró sci-fis része amúgy az egész kiszerelésnek: ha a félbehajtott eszköz fölé manőverezzük a bluetoothos billentyűzetet, akkor a mágnesek magukra szippantják, és már gépelhetünk is, pár másodperc alatt pikk-pakk megvan az egész. Miután ezzel kiszórakoztam magam, jöttek az első kellemetlen felismerések, hogy igazából tabletnek kicsit talán nagy ez az egész, laptopnak meg túl kicsi, legalábbis egy idő után baromira nem komfortos dolgozni rajta, ha az ember rácsatlakoztatja a billentyűzetet. Nem nekem vannak a világ legnagyobb kezeim, de mégis nehezen fértem el rajta, egy félórányi gépelés után már úgy éreztem magam, mintha egy szűk helyiségben kellene gépelnem, úgyhogy talán hosszabb szövegek leírására nem annyira alkalmas az X1 Fold.

Lenovo Thinkpad X1 Fold

Na és akkor ott van a legmenőbbnek szánt feature, amikor az ember úgy hajtja félbe az eszközt, hogy nem csatlakoztat hozzá billentyűzetet, és egy pillanatra úgy érezheti magát, mint az űrhajósok a promóciós anyagokon zéró gravitációban. A gond az, hogy itt, a Föld nevű bolygó felszínén egyelőre nem sok hasznát láttam ennek a módozatnak. Persze ki lehet rakni egy-egy appot a felső meg az alsó részre, és tudok mondjuk videónézés közben cikket olvasni, hogy egyikre se tudjak rendesen figyelni, vagy mondjuk megpróbálhatnék jegyzetelni egy videót nézve, már ha hosszasan szeretnék a touchscreenen gépelni, esetleg elfordítva használhatnám úgy is, mint egy könyvet vagy egy füzetet. Tény, hogy ebben a formában a legmenőbb a Thinkpad X1 Fold, és néz ki leginkább úgy, mintha egy sci-fi díszletéből pottyant volna ide, viszont a kihasználhatóság szempontjából talán itt hasal el leginkább a koncepció, legalábbis egyelőre. Kaptunk mellé ceruzát is, de hétköznapi használatban a böködésnek vettem legkevesebb hasznát.

A legnagyobb bajom az volt, hogy több nap használat alatt általában mindig a munkaállomásként értelmezhető verziónál lyukadtam ki, ez meg, hát, nem annyira jövőbeli.

Zenét valószínűleg nem erről az eszközről fogjuk bömböltetni otthon, mert bár a hangszórókat pont annyira fel tudtam hangosítani, hogy azzal hosszabb távon idegesíteni tudnám a szomszédokat, de valószínűleg előbb kergetném magamat az őrületbe, ugyanis magasabb hangerőnél már iszonyúan torzítanak a speakerek. Emiatt az érzékenyebb hallásúaknak marad a füleses használat, ha zenehallgatásról vagy filmezésről van szó, ja, és csak bluetoothossal, mert klasszikus jackdugós fülest nem lehet hozzá csatlakoztatni.

Egy töltéssel amúgy nagyjából nyolc órát tudtam kihozni kirívó használat mellett, ez manapság már megint csak átlagosnak mondható.

Lenovo Thinkpad X1 Fold

Oké, de mire jó?

Azt hiszem, mostanra már lejött, hogy nem különösebben estem hasra a Thinkpad X1-től, és magamnak is többször feltettem a kérdést, hogy akkor mégis mi a francra jó ez az egész.

Oké, böngészésre és videónézésre (normál hangerőn) például tök ideális, én a legtöbbet erre használtam; a 2048×1536-os felbontású OLED-kijelzőre jólesik ránézni, bekapcsolva nem is tűnik fel, hogy ez egy összehajtható kijelző, a touchscreen pedig szépen, gyorsan reagál. Az alján található mode switcher, amivel a megjelenítési nézetet váltok pedig torzítás, megakadás nélkül ugrál a módozatok között anélkül, hogy idegeskedni kezdenék, hogy hova rakta el a megnyitott appokat.

Ami a vasat illeti, egy hibrid technológiás Intel Core i5-ös Lakefield processzorral, 8 gigányi memóriával és integrált videókártyával felvértezve érkezik, ezzel még elégedettek is lehetnénk, egészen addig, amíg rá nem nézünk az árcédulára, ott jön ugyanis az igazi horror.

Végső csapás: az ár

Ezt az eszközt ugyanis másfél millió forint körüli összegért árulják. Ezen az ember tudna röhögni, de igazából a röhögés után már valószínűleg egyből keresi is tovább, hogy milyen más, épeszű árú alternatívát tud beszerezni. Oké, biztos nem fog ilyen szexin hajlani, és nem szippantja olyan szépen magára a billentyűzetet, de 2021 elején az ilyen kompromisszumokba talán még bele lehet menni.

Az nem vitás, hogy a jövő az ilyesmi, némileg finomhangoltabb, átgondoltabb kihasználtságú és egyben elfogadhatóbb árú eszközök felé halad elég határozott léptekkel. De jelenleg a Lenovo hajtogatható Thinkpadjét leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki vesz egy baromi drága eszközt a konyhájába, mondjuk egy kenyérsütőt vagy egy krómozott gyümölcsprést, aztán az első kenyérsütés meg házi gyümölcslé után egyre kevesebbszer nyúl hozzá, mert a kenyeret egyszerűbb begyúrni, és a sütőben megsütni, a gyümölcsöt meg kézzel lepréselni, mert ez a gyorsabb, kevésbé körülményesebb megoldás.

És abban is biztos vagyok, hogy a hajtogatható laptopok fognak annyit fejlődni a következő években, hogy ne egy kenyérsütőhöz vagy egy gyümölcspréshez hasonlítsam őket.

1 kilós noti, ami majdnem mindenre is jó

Lassan és óvatosan kinyit a világ, és elképzelhető, hogy egyszer elérjük az állapotot, ami már majdnem olyan, mint ahogy a járvány előttire gondolunk. Jön a mozizás, valamint a munkába járás és az út közben dolgozás, szóval sokan már készülhetnek a laptophurcolásból eredő hátfájásra.

Persze vannak könnyebb laptopok, de azok általában 13 hüvelyk körüliek, ami nem mindenkinek elég, néhány éve azonban az LG bevetette a Gram-sorozatát, ami különböző méretű, egy kiló körüli laptopokból áll.

LG Gram 16″ 2021

LG Gram 16″ 2021

Kezdjük a belsőségekkel: a laptopot egy 11. generációs, Intel i7-es processzor hajtja, a látványért egy Intel Iris Xe lapka felel, és van benne 16 GB memória és egy 1 TB-os SSD. A 16-os kijelző 16:10-es képarányú, 2560*1600-as felbontású, és az egész laptop 356*243*16,8 mm-es.

Na de a lényeg az, hogy összesen 1190 grammot nyom.

Ez egy laikus számára nem feltétlenül jelent sokat (amíg nem fogtam a kezembe, engem sem kifejezetten érdekelt, hiába ez a laptop fő jellegzetessége), de a hétköznapokban rengeteget jelent. Könnyebb, mint egy MacBook Air. A Gramé a Guinness-rekord a legkönnyebb 16”-es laptopért. Két ujjal meg tudom emelni (bár ezt csak egyszer mertem kipróbálni, párnák felett), tehát ez a gép tökéletes arra, hogy hurcoljuk magunkkal jobbra-balra.

LG Gram 16″ 2021 – 1 kg

Ez azonban azt jelenti, hogy az LG kénytelen volt áldozatokat hozni a súlytalanság oltárán: hiába a vadi új processzor, nem nyújt olyan teljesítményt, mint a versenytársai – de ez a mondat sokkal komolyabban hangzik, mint amit valójában takar. Egyszerre 1000 oldalt nyit meg három különböző böngészőben? Nem gond. Rengeteget ír Wordbe, és folyamatosan adatokkal matekozik Excelben? Semmi probléma, a Gram remekül bírja. 4K-s videókat akar szerkeszteni? Ez már necces, ahhoz már sajnos kicsit több türelem kell, mint, mondjuk, egy Dell XPS-nél.

A hétköznapos, munkával kapcsolatos feladatokat ventilátorgyorsulás nélkül elvégzi, a hiányosságokat csak a jelentősen erőforrás-igényes teszteléskor lehetett érezni, amikor videót vagy képet szerkesztettem, vagy amikor játszani próbáltam. Ha valaki ilyenekre használna laptopot, akkor nem biztos, hogy erre a gépre vágyik.
Szép laptop, gyönyörű kép, de miért csinálták ezt az ű-vel?

Már maga az eszköz is nagyon jól néz ki, szép és letisztult, de a kijelző is gyönyörű képet ad: a színek élénkek, a képek részletesek, és amikor ágyban néztem filmet, nem nyomta kényelmetlenül a hasamat. A 2560*1600-as felbontásban sokkal jobban néznek ki a filmek, mint egy átlagos Full HD-s kijelzőn, bár az néha zavaró, hogy bizonyos fényviszonyok mellett tükröződik a kijelző, de számomra nem volt kibírhatatlan. A pehelysúlya és a képernyője miatt a Gram tökéletes lesz arra, hogy utazás közben filmet nézzünk.

Majdnem mindenre is jó – LG Gram 16″ 2021

A beépített hangszórók kicsit csalódást okoztak. Maximum hangerőn se volt a laptop mindig elég hangos, és a hangminőség sem tökéletes, de aki kimondottan kényes erre, az valószínűleg nem egy laptop beépített hangszóróin át élvezi kedvenc dallamait.

Ezzel szemben dolgozni remek volt rajta. A billentyűk jó nagyok, és jó lenyomni őket. Vannak billentyűzetek, amiken a kalapálás közben a kialakításuk miatt könnyebben hagyok ki betűket, de ezen a laptopon ezt szinte egyáltalán nem tapasztaltam. Szintén kellemes meglepetés volt, hogy még egy NumPadnek is jutott hely.

Ami végtelenül bosszantott, az az ű betű volt. Néhány gyártó az elmúlt években elkezdett lapos Enter-gombokat használni, és egy sorral feljebb tolták az ű-t. Szinte lehetetlen használni, mert nemcsak másik sorban van, mint bármilyen billentyűzeten, amit az elmúlt 18 évben használtam, hanem még túl messze is került ahhoz, hogy kényelmesen leüssem.

Csatlakozók – LG Gram 16″ 2021

A laptopok hurcolásának nagy problémája, hogy lemerülnek. Ezzel nem volt gond, 75 százalékos fényerőn, intenzív használat mellett két munkanapot kibír egy töltéssel. Az se jelentett gondot, hogy netflixeztem is kicsit (szigorúan munkaidő után), mert alacsonyabb terhelés mellett majdnem egy teljes napot is kibír egy töltéssel.

Ha mégis tölteni kell, akkor azt két Thunderbolt 4-es porton is meg lehet tenni, tehát nem csak a gyári, hanem más USB-C-s laptoptöltőt is lehet használni. Ezeken kívül a gép oldalán található még egy HDMI- és egy hagyományos jack-bemenet fülhallgatóknak, a másik oldalon pedig két USB-A-port és egy váratlan microSD-bemenet.

Apró hibák és érdekességek

Egy komolyabb problémám volt a laptoppal: az anyagminőség. Azért, hogy ilyen könnyű legyen, az LG egy magnéziumötvözetet használt a vázhoz, ami elvileg megfelel a MIL-STD-810G katonai szabványnak. Ez alapján jól bírja az alacsony nyomást, a magas és alacsony hőmérsékletet, a port, a rezgést, a sópárát és az „utazási ütődést és funkcionális rázkódást”. Ennek ellenére tapintásra kopogós műanyag hatása van, és nagyon féltettem minden apró ütődéstől, amit, mondjuk, egy fémvázas MacBooknál nem éreztem. Utóbbit bármilyen táskába berakom, de a Gramot csak laptoptáskában vittem bárhová. Ez nem azt jelenti, hogy csak fehér kesztyűben, párnák között használtam, inkább csak azt, hogy jobban ügyeltem arra, hogy ne koccoljam oda valamihez.

Azért volt több apróság is, ami kifejezetten tetszett. Az Fn-F4 billentyűkombinációval egyszerre ki lehet kapcsolni a mikrofont és a kamerát, az ujjlenyomat-érzékelő pedig a bekapcsológombba van építve, bekapcsoláskor így azonnal be is léptem a felhasználómba. Lemértem, a gombnyomás után 10 másodperccel a gép már munkára készen állt.

A könnyű súly másik áldozata a kamera volt: bár besuvasztottak egyet a képernyő fölé, de nem kifejezetten jó a minősége, mondjuk, ad hoc hívásokra teljesen jó, de nem túl szép a képe.

Az LG Gram kapható 14, 16 és 17 inches verzióban. Mindháromból van 512 GB-os és 1 TB-s változat, valamint i5-ös és i7-es. A 16 GB RAM mindegyikben adott.

Az ár már kevésbé barátságos, verziótól függően 450−800 ezer forint között helyezkedik el.

Amikor először hallottam a laptopról, azonnal az jutott eszembe, hogy ez tök jó versenytársa a MacBook Prónak: erős, gyors, strapabíró, könnyű hordozni. 900 ezer forint alatt nem nagyon lehet kapni 16 hüvelykes MacBook Prót, a 13 hüvelykesek pedig 550 ezer forintnál kezdődnek, és mindkét méret nehezebb, mint a Gram.

Ha valaki egy kiemelkedően kényelmes, jó teljesítményű munkalaptopot szeretne (és nem használja gyakran az ű-t vagy szerkeszt 8K-s videót), akkor bátran ajánlom a Gramot. Persze érthető, hogy ugyanezért az árért valaki inkább egy combosabb laptopot vesz, de ha gyakran hurcolja munkába a gépét vagy sokat fog utazni, akkor a gerince is hálás lesz a Gramért.

A Huawei piacra dobta a MateBook Pro X 2021-es verzióját

Bár több mint egy éve otthonról, monitorhoz láncolva dolgozom, a MateBook Pro X emlékeztetett a régi szép időkre, amikor utazás közben kellett dolgoznom. Egy kicsi, kényelmes és hatékony laptopról van szó, de sajnos több komoly problémával küszködik.

MateBook Pro X 2021 laptop

Kezdjük a pozitívumokkal. A MateBook Pro X-et két színben lehet kapni, ezüstszürke és smaragdzöld verzióban. Ez utóbbi inkább kékes, mint élénkzöld, de nagyon jól néz ki, és kiemeli a laptopot a fekete és ezüstszínű laptopok unalmas sorai közül. Az alumínium váz egyrészt minőségi érzést kelt, másrészt a biztonságérzetemet is növelte. A hátlapra csak egy fémes színű Huawei felirat került, ami szintén hozzájárul a letisztult hatáshoz. A mérete 217*304*14,6 mm, és nagyjából 1,33 kilós – nem egy LG Gram, de nem volt kényelmetlen magammal hurcolni.

Mikor felnyitottam a laptopot, kissé meglepődtem, mert szinte teljes egészében a 2017-es MacBook Próm köszönt vissza: a billentyűzet szinte széltől szélig fut, csak egy-egy hangszórós szellőző került a két oldalára, és alul egy jó nagy touchpad várt.

A MateBook Pro X kijelzője gyakorlatilag 14 hüvelykes, és a laptop méretéhez képest óriási. A 3K-s, 3:2-es kijelző-test arány 91 százalékos, csak minimális kávák veszik körül. A képével is meg voltam elégedve, bár nem a MateBook Pro X adja a legszebb színeket, amiket valaha láttam.

MateBook Pro X 2021 billentyűzet

Ezzel szemben max fényerőn brutális a világítás (450 nit), nem ajánlott éjszaka félálomban óvatlanul bekapcsolni.

A billentyűzeten kényelmes volt írni, de nekem kicsit rövid volt a gombok mozgása, puhának éreztem. Teljes a háttérvilágítás, sötétben is szuperül használható. Ami meglepett, az a funkció gombok működése volt. Az F1-F12-ig terjedő gombok ugye különböző feladatokat is el tudnak látni. Általában úgy lehet működtetni őket, hogy az ember valahol a billentyűzet alján nyomva tartja az fn-gombot, és úgy a fenti F-gombot. Ez a MateBook Pro X-nél pont fordítva volt: az F-gombok alapvetően az ikonnal jelzett feladatukat látták el, kivéve, ha megnyomjuk az fn-gombot, ami a CapsLock-hoz hasonlóan addig működik, míg újra be nem nyomjuk. Ez elsőre fura volt, de meg lehetett szokni.

Kifejezetten bizarr volt még a beépített kamera. Természetesen nem fér be felül a szuperkeskeny kávába, a Huawei így érte el a nagy képernyőarányt. Valahová azonban be akarták szuszakolni, így az F-sor közepén kapott egy saját gombot, amit ha megnyomunk, felnyílik az apró 1MP-s, 720p-s kamera.

Az, hogy a kamera lecsukható egyrészt növelheti az ember biztonságérzetét, viszont azt is jelenti, hogy arccal nem lehet feloldani a laptopot. Az ujjlenyomat-olvasó a bekapcsoló gombba van építve, így egy gombnyomással indíthatjuk el a gépet, és be is jelentkezhetünk. Az érzékelő azonban nem volt kifejezetten hatékony, többször is jobbra-balra kellett mozgatnom az ujjamat, hogy elfogadja.

Hamár ujjak: a MateBook Pro X méretes touchpadja nagyon kényelmes volt, és az idei modellbe átemelték a tavalyi MateBook X Free Touch technológiáját. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a touchpad alatt található nyolc piezoelektromos lemez miatt kifejezetten érzékeny az érintőpad, és bárhol lenyomja az ember, mindig kattan.

MateBook Pro X 2021 notebook

A 11. generációs i7-es Intel processzor remekül működik tandemben az Iris Xe lapkával, és a 16 GB memóriának és az 1 TB-os SSD-nek hála a laptop elég gyors. Simán megbirkózik 30 egyszerre megnyitott böngészős oldallal, és közben akár még filmet is lehet rajta nézni 1080p-ben. Egy hétig volt nálam, közben egyszer-kétszer előfordult, hogy egy pillanatra elment a kép, és néha írás közben be kellett várnom a kurzort, mert lemaradt. A filmezést vagy a zenehallgatást segítette a négy hangszóró, teljesen elégedett voltam a hangélménnyel.

Átlagos irodai munkára, írásra, táblázatozáshoz tökéletesen megfelel. A 3:2-es képarány miatt a filmeket ugyan alul-felül körül veszi egy vastagabb fekete sáv, de ez netezés közben bőven megtérül, mert sokkal kényelmesebb a kicsit magasabb képernyőn emaileket vagy közösségi oldalakat böngészni. Hasonlóan az LG Gram-hoz gyakorlatilag mindenre jó, kivéve az igazán erőforrásigényes feladatokra. Persze lehet rajta 8K-s videót szerkeszteni, de csak ha türelmes az ember.

A maga kategóriájában nem nevezném kiemelkedőnek, de még a játék is élvezhető volt a laptopon, bár a látvány ezt megszenvedte. Kevésbé erőforrásigényes játékokkal minden probléma nélkül megbirkózik, de például a Doom Eternallal talán már szenvedne kicsit.

A bemenetek száma is komoly meglepetést okozott: baloldalt található két USB-C és egy jack-bemenet, jobboldalt pedig egy USB-A bemenet, ami gyakorlatilag már veszélyeztetett állatfajnak számít ebben a kategóriában. Mikor megláttam, kicsit elszomorodtam, hogy nem tudok majd HDMI-vel monitort rákötni, de ez hamar elszállt, ugyanis a dobozban járt mellé egy USB-C-s hub, amibe bele lehet dugni még egy USB-A-s valamit, valamint egy HDMI és egy VGA kábelt.
A márkahűség kifizetődik

A MateBook Pro X talán legnagyobb előnye, hogy egy hatalmas ökoszisztémába érkezik; a világ tele van Huawei tabletekkel és telefonokkal. Ennek előnyeit abból lehet például a legegyszerűbben látni, hogy a MateBook Pro X USB-C-s töltője használható a Huawei többi eszközén is (és más USB-C-s telefonon, külső akksin is), így elméletben például elég utazáshoz egy darab töltőt pakolni.

Emellett létezik még a Huawei Share, ami azt teszi lehetővé, hogy egy Huawei telefont a laptopról kezeljünk. A touchpadben van egy Share tag, így a telefont egy érintéssel össze lehet kapcsolni a MateBook Pro X-szel. Egyrészt lehet így a laptopról hívást fogadni, de akár több alkalmazást is meg lehet nyitni egyszerre a képernyőn, és egy egérmozdulatokkal lehet fájlokat másolni gépről telefonra és vissza, és rendes billentyűzettel írhatunk telefonon.

Bár eddig úgy tűnhet, hogy egy szuper kis gépről van szó, sajnos van néhány olyan hátránya, ami elriaszthatja a vásárlókat. A kijelző például nagyon tetszett, egészen addig, amíg ki nem vittem a napra. Az üveg annyira tükröződött, hogy a laptop gyakorlatilag használhatatlanná vált. Ehhez társul, hogy érintőképernyős, és egészen jópofa három ujjal képernyőképet csinálni, de a képernyőn hagyott koszfoltok csak erősítik a tükröződést. Eggyel bonyolultabb lenyomni a windows+shift+s-t, viszont nem lesz utána csíkos a kijelző.

A kamera is ötletes, de nem kifejezetten jó a képe. A színek egészen élethűek, de nagyon zajos a kép. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mivel a képernyő alatt található, meglehetősen előnytelen szögből veszi az embert, az orrbelsője senkinek sem kifejezetten mutatós. Ha videóhívás közben esetleg még gépelünk is, akkor a hívás túloldalán csak a táncoló ujjainkat látják majd.

Azt is észrevettem, hogy a Shark fin hűtési technológia ellenére egészen felmelegedett munka közben, a fém vázon izzadt a tenyerem, ebben is hasonlított a MacBook Próra. Kicsit hangos is volt, nem mondanám, hogy némán végzi a dolgát. Emellett egy töltéssel nagyjából csak 10 órát bírt ki egyben, ami részben valószínűleg a vadiúj processzornak tudható be. Ezt kicsit enyhíti, hogy a 65 W-os gyorstöltő kifejezetten kompakt, nem kényelmetlen hordozni.

Ezek önmagukban még nem feltétlenül áthidalhatatlan problémák, de van valami, ami miatt nem tudom jó szívvel ajánlani a MateBook Pro X-et: a billentyűzet.

Ahogy korábban írtam, kicsit furcsán, de jól működik, igazából a kiosztással van komoly probléma, ugyanis nem kapható magyar billentyűzettel. Ez nem csak azt jelenti, hogy fejből kell tudni, hol vannak az ékezetes betűk, az túlélhető, hanem azt, hogy nem létezik í-gomb. A bal alsó sarokban a hagyományos egygombnyi helyett egy két billentyű széles Shift van, ami tulajdonképpen megette az í-betűt. Ha valaki leginkább más nyelveken ír, akkor ez még elfogadható, de kifejezetten nehéz például í nélkül újságot írni. Ha ez nem lenne elég, akkor a Gramhoz hasonlóan ezen a laptopon is kényelmetlen helyre, a Backspace és az Enter közé került az ű-billentyű, attól tartok, hogy ez a szomorú trend még velünk marad.

(Egy gyors tipp, ha valaki szintén elveszíti az í-jét, akkor nem kell mindig másolgatnia, az AltGr-j is í-t ad.)

Az ára is kifejezetten borsos: ez a készülék 719 900 forint, az i5-ös, 512 GB-os pedig 649 990 forint. Ehhez képest a kategória csúcsának számító Dell XPS 9310-es i7-es processzorral és 1 TB-os SSD-vel 660 ezer forint körül van, és ebben még az í-billentyű is benne van és az ű is a helyén található. Ha már ránézésre MacBook Prónak tűnik, hasonlítsuk össze azzal is: a 13″-es modell M1 Chippel, 16 GB RAM-mal és egy 512 GB-os SSD-vel 710 ezer forint körül mozog.

A kamerát és a tükörszerű kijelzőt leszámítva egy jó kis laptopról lenne szó, még ha nem is a kategóriájának zászlóshajója – főleg, ha az embernek más Huawei-készüléke is van. Azonban ha ehhez hozzávesszük az árát és azt, hogy azon felül még egy rendes billentyűzetet is venni kell hozzá, az ellenérvek lenyomhatják a pozitívumokat.

A tökéletes notebook receptje tulajdonképpen gyermekien egyszerű.

Ha nincs valami extra kívánságunk, hobbink, perverziónk, egy hétköznapi használatra szánt gép elég, ha megfelel annak, hogy:

• nézzen ki olyan jól, mint egy Macbook
• működjön olyan stabilan és kényelmesen, mint egy Macbook
• legyen kicsit gyorsabb, meg erősebb, mint egy Macbook
• kerüljön feleannyiba, mint egy Macbook
• és legyen windowsos a biztonság kedvéért

Könnyű belátni, hogy ezt így egyszerre lehetetlen elérni, törekedni ugyan lehet rá, de reálisabb az a cél, hogy minél ügyesebben lavírozzunk a kívánalmak között. Kicsit olyan ez, mint az építőiparban, ahol a lakásfelújító brigádok elméletben jól, gyorsan és olcsón dolgoznak, a gyakorlatban meg az a maximum, hogy kettőt lehet választani ebből a háromból.

Microsoft Surface Go laptop

A Microsoft a Surface-család legújabb tagjával, a Laptop Góval azt célozta be, hogy a „legyen olcsó” és a „nézzen ki jól” irányba tolja a szekeret (a windowsos kitétel nyilván alap a cégnél), és közben igyekszik a lóerő és felszereltség területén fájdalommentes kompromisszumokat kötni. Vagyis nagyjából azt az utat próbálta végignavigálni, amit az Apple egyszer már bejárt, és a Macbook Airt találta a végén.

Legyen szép! És okos és gyors!

Oké, ez eddig egyből egy: a Surface Laptop Go határozottan jól néz ki, az alumínium ház kimondottan prémium külsőt kölcsönöz neki. 12,4 hüvelykes, ami ugye pont félúton van a kicsi 13-asok, és a szuperkicsi 11-12-es laptopok között, de a képarány miatt inkább utóbbiakhoz érződik közelebbinek. A notebookok ideális képaránya mélyebb ideológiai hitvita, mint az ananász a pizzán, vagy a túrós tészta sóval/cukorral kérdésköre, és talán jobb is inkább nem foglalni állást benne. Mindenesetre jegyezzük fel, hogy ez egy 3:2-es képarányú modell, ami természeténél fogva alsóbbrendű a szélesvásznú 16:9-es vagy 16:10-hez képest (túrós tészta sóval, pizza ananásszal).

Microsoft Surface Go notebook

A billentyűzet kényelmes, a tapipad szintén (én egyáltalán nem használok egeret notbookhoz, emiatt különösen érzékeny vagyok erre, de az első perctől kezdve kézre állt). Egyszerűen jó használni, az egyetlen kényelmetlenség, amit feljegyeztem, hogy nincs a billentyűzetnek háttérvilágítása, aminek ma már azért eléggé alapnak illene lennie. Ja, és a billentyűzet anyaga „üvegszálas polikarbonát-gyanta”, amiért biztos fizetésemelést kapott a PR-os csapat, de hát van erre egy szép magyar szó is: az, hogy műanyag. Némi spórolás fedezhető fel a portok környékén is: töltő, jack, USB, USB-C, slussz. Még egy árva HDMI-csatlakozás sincs rajta, hogy ráakasszunk egy plusz monitort vagy a tévét.

A majdnem faltól-falig kijelző színei szépek, a felbontása mondjuk nem éppen egetverő (1536*1024), viszont érintőképernyő is egyben; én mondjuk ezzel azóta nem tudok megbarátkozni, mióta az első tablet-notebook hibridek megjelentek, de biztos akad, akinél a számítógép képernyőjéhez nyúlás nem hozza elő a kézrecsapás reflexét. Meg hát ez egy Surface, tabletből nőtt ki, alapelvárás az érintőképernyő.

Ami még feltűnő, hogy nagyon könnyű a gép, lemértem, alig több mint egy kiló. Nem is emlékszem, hogy volt-e valaha ennél könnyebb notebook a kezemben, szinte súlytalannak érződik. Csak azért nem mondom, hogy rekordgyanús a súlya, mert az Acer a tavalyi CES-en teletrombitálta a világot azzal, hogy a Swift 7 bemegy két font (kb 90 deka) alá, ez meg egy picivel fölötte marad. De az egy kiló tíz dekával is eléggé a határán van annak, ahol a könnyűség még kényelmi plusz, és nem zavaróan túl könnyű: már-már attól tart az ember, hogy egy nagyobb huzat lefújja az asztalról. Az ígéretek szerint 13 órát (oké: akár 13 órát) bír egy töltéssel, a gyakorlatban ez nálam azt jelentette, hogy 7-8 óra intenzív nyúzás után azért elő kellett keresni a töltőt.

Legyen olcsó!

A Laptop Go alapára 550 dollár, amiből idehaza a dollár -> euró -> forint akadályverseny, meg az áfa után kb. 250 ezer lesz. Ez az olcsó kategóriából azért picit kilóg, főleg ha megnézzük, mit kapunk érte: az ebben a súlycsoportban kimondottan izmosnak mondható, 10. generációs Core i5 processzor mellett igen sovány 4 giga memóriát, és 64 gigás SSDt. Kicsit érthetetlen is ez a kombináció, mintha egy hadihajó motorját szerelnék egy motorcsónakra (viszont legalább nem melegszik vészesen, sőt, szinte egyáltalán).

Microsoft Surface Go notebook

Az oké, hogy ezt a gépet nem szánták böngészőnél bonyolultabb dolog futtatására, de ennyi memóriát meg háttértárat egészen aszkéta felhasználói szokások mellett is hamar felzabál az ember, nem kell hozzá videót vágni, vagy gémerkedni. Nem is lehet vele, az alaplapi videokártya ilyesmihez nagyon kevés. Az eggyel nagyobb kiadás (8 giga RAM, 128 giga ssd), már barátságosabban hangzik, de az ára is felkúszik 300 ezer fölé. Ennyiért meg már vannak a vetélytársak között elég derék darabok a Dell Inspironok, az Asus Zenbook 13-asok, vagy az Acer Swift 3-asok között is.

Ha maradunk az alapgépnél, alapáron, az diákoknak lehet jó választás. Sőt, ideális mert kicsi, könnyű, nagyon mobil (persze a home office és az otthoni iskola idején ez az érv veszít a súlyából), jegyzetelni, netezni, emailezni, videókonferenciázni, dolgokat írni-olvasni tökéletesen alkalmas. És még csak a szülőnek se kell azon aggódni, hogy a tanszernek vett notebookon Fortnite-ozni fog a gyerek, letölti mellé a fél Pirate Bayt, és 4K-ban streameli a Pornhubot.

Kiszivárogtak az adatok…

AMD Epyc

A Gigabyte szervereit nemrégiben hackertámadás érte, amelyről egyik korábbi hírünkben be is számoltunk. Azt akkoriban még nem lehetett tudni, hogy az elkövetők végül mihez kezdenek a 112 GB-nyi adattal, ám ahogy az várható volt, elkezdték kiszivárogtatni őket, így most az AMD került kellemetlen helyzetbe, ugyanis kiderült, milyen felépítéssel érkeznek majd a Genoa kódnévre keresztelt, ZEN 4 architektúra köré épülő következő generációs EPYC szerverprocesszorok.

Socket SP5 CPU

Az újdonságok a jelek szerint maximum 96 processzormaggal rendelkezhetnek, vagyis az SMT támogatással karöltve összesen 192 szálat foghat munkára az adott rendszer. Az új processzorok ezzel együtt 12 csatornát kezelő DDR5-ös memóriavezérlőt is kaphatnak, valamint az AVX-512 utasításkészlet támogatása is beépül a repertoárba. Erre az utal, hogy az új processzorok EVEX támogatással érkeznek, ami egy AVX-512 utasításféle.

Úgy tűnik, a Genoa processzorok esetében az egyes CCD tömbök továbbra is 8 magos monolitikus felépítéssel rendelkeznek majd, vagyis minden mag egyenlő feltételek mellett fér hozzá a megosztott harmadszintű gyorsítótárhoz. A 96 maggal rendelkező dizájn esetén 12 darab ilyen nyolcmagos CCD tömb áll rendelkezésre, processzorfoglalatként pedig az SP5-öt használja majd a termék. A processzormagok igen komoly memória-sávszélességgel gazdálkodhatnak, hála a 12 csatornás DDR5-ös memóriavezérlőnek, de ennyi processzormag mellett erre szükség is lesz.

Evex

Kiszivárogtak még a TDP kerettel kapcsolatos információk is, amelyek alapján úgy tűnik, a csúcsmodell esetében 320 W-os TDP keret áll rendelkezésre, míg a maximális fogyasztás 400 W lesz. Érdekesség, hogy egy ezredmásodpercnyi időre akár 700 W-os fogyasztást is produkálhatnak az új processzorok, amit a szervertápegységeknek is bírniuk kell.

Igazából több egyéb információ is kiszivárgott, ám akkora mennyiségű adaton kell átrágniuk magukat az érdeklődőknek, hogy a részletesebb kép tálalásához szükség lesz még némi időre.

És természetesen a meglévő termékcsalád tagjait is felvértezi az új rögzítő keretekkel az elkövetkező hónapok folyamán

LGA 1700

Az osztrák Noctua háza táján elég régóta hagyomány, hogy az új processzorfoglalatok érkezésével a meglévő Noctua processzorhűtők mellé ingyenesen lehet igényelni olyan rögzítő keretet, ami a friss platformot is támogatja, így a jól bevált hűtést tovább lehet vinni. Ennek persze feltételei vannak: csatolni kell a processzorhűtő korábbi vásárlását igazoló számlát, plusz az új platform részét képező alaplapról vagy processzorról is mellékelni kell a számlát, csak így jár az ingyenes rögzítő keret.

NM-i17xx-MP78

A fenti gyakorlat lényegében azóta tart, mióta az AMD 2006-ban bemutatta a Socket AM2-es processzorfoglalatot. Most, hogy az elkövetkező hónapokban az Intel háza táján processzorfoglalat-váltás lesz, ugyanis érkeznek az LGA-1700-as tokozással ellátott Alder-Lake S modellek, ismét lehetőség lesz az ingyenes rögzítő keret igénylésére, így akár egy 15 éves Noctua processzorhűtőt is használni lehet majd a legfrissebb processzorokkal.

A vállalat két új rögzítő keretet kínál: az NM-i17xx-MP83-as és az NM-i7xx-MP78-as modelleket, amelyek 83 és 78 milliméteres furattávolsággal rendelkeznek. Ezek a szokásos dizájnnal rendelkeznek, ám már az LGA-1700-as processzorfoglalat igényeinek megfelelően készültek. Az új rögzítőkeretek a chromax.black sorozatú processzorok mellé fekete kivitelben is elérhetőek lesznek majd

NM-i17xx

Azzal kapcsolatban, hogy mely processzorhűtők mely alaplapokkal kompatibilisek, az LGA-1700-as processzorok és alaplapok rajtját követően lehet bővebb információhoz jutni a Noctua hivatalos weboldalán keresztül. A rögzítő kereteket önálló formában is el lehet majd érni kereskedelmi forgalomban, ám erre október közepéig várni kell, áruk 7,9 euró lesz. Utóbbi információ alapján lehet valami abban a pletykában, amely szerint az Alder Lake-S processzorok és a Windows 11 megjelenése egy időben, október folyamán esedékes.

A Noctua természetesen a meglévő processzorhűtőit is felkészíti az LGA-1700-as foglalatba illeszkedő processzorok kiszolgálására, így hamarosan kereskedelmi forgalomban is megjelennek azok a modellek, amelyek már tartalmazzák az ehhez szükséges rögzítő keretet. Hogy ezekkel mikortól találkozhatunk a boltok polcain? A fenti táblázat elárulja.

RDNA3 GPU

Az AMD fejlesztőcsapata már javában készül a vállalat új, RDNA 3 architektúra köré épülő videokártyáinak rajtjára, igaz, a tényleges megjelenésre idén már nem, majd csak jövőre kerülhet sor. Az RDNA 3 architektúra több fontos újítással érkezhet, plusz még teljesítmény terén is érezhető előrelépést hozhat, ahogy arra a korábbi pletykák már rámutattak.

Az egyik érdekes és fontos újítás az lehet, hogy a jelenlegi DisplayPort 1.4 támogatás helyét egy frissebb szabvány, a DisplayPort 2.0 veszi át, ennek köszönhetően jelentősen emelkedik az egyetlen kábelen keresztül átvihető adatátviteli sávszélesség értéke. A DisplayPort 2.0 esetében a korábbi 25,92 Gbps helyett immár 77,37 Gbps-os maximális adatátviteli sávszélességgel gazdálkodhatnak a különböző eszközök, vagyis a DisplayPort 1.4a szabványhoz képes jelentős lesz a gyorsulás.

AMD RDNA3 GPU

A közel 80 Gbps-os sávszélességek köszönhetően tömörítetlen adatfolyam formájában akár 10K-s felbontás is kiszolgálható lesz 24-bites színmélység és 60 Hz-es képfrissítési ráta mellett, SDR módban. Amennyiben viszont a DSC tömörítésben rejlő lehetőségeket is kamatoztatja az adott gyártó, akkor már akár egy 16k-s kijelzőt is meg lehet majd hajtani, ugyanúgy 60 Hz-es képfrissítési ráta, viszont már 30-bites színmélység és HDR támogatás mellett. A két kijelzőből álló megjelenítő rendszerek esetében két darab 144 Hz-es 4k-s 24-bites monitort kezelhet a szabvány tömörítetlen adatfolyam keretén belül, SDR módban, de tömörítés (DSC) mellett már akár két darab 120 Hz-es 8K-s panelt is kiszolgálhat a rendszer, méghozzá HDR módban, 30-bites színmélységgel.

Érdekesség, hogy időközben a Linux kernel kapott egy frissítést, amely előzetes DisplayPort 2.0 támogatást biztosít az AMD következő generációs grafikus processzorokkal érkező videokártyái számára. Az első olyan monitorok, amelyek DisplayPort 2.0 támogatással rendelkeznek, várhatóan rövidesen megjelenhetnek, az új protokollt azonban majd csak az RDNA 3 architektúra köré épülő megoldások támogathatják, az RDNA 2-esek az aktuális információk alapján nem, ugyanis a kijelző-vezérlő erre nem ad lehetőséget. Maga a DisplayPort 2.0-s szabvány egyébként a korábbi tervek alapján előbb mutatkozott volna be, de a számításokat keresztülhúzta a Covid-19.

A DisplayPort 2.0 támogatás tehát az RDNA 3 architektúra köré épülő AMD videokártyák része lehet, és jó eséllyel az Nvidia, illetve az Intel következő generációs videokártyái is támogathatják az új szabványt, hiszen utóbbi két gyártó fejlesztőcsapatai sem ülnek tétlenül. Az RDNA 3 alapú videokártyák a tervek szerint 2022 folyamán jelennek meg – vagy az év közepén, vagy az év vége felé, pontos dátum egyelőre nem áll rendelkezésre.