A Photoshopot már 30 éve szinte mindenhol használják, és ahogy kinéz, még 30 simán benne van.
A Photoshop elmúlt 30 éve röviden
30 éves a Photoshop
Ha az ember elindítja az Adobe Photoshop bármelyik verzióját, a nyitóképernyőn két név bukkan fel: Thomas Knoll és John Knoll. Kereken harminc éve kerültek oda, amikor a testvérpár megalkotta a világ egyik legjelentősebb képszerkesztő programját. A Photoshop név régóta egyet jelent a vizuális manipuláció fogalmával, gyakorlatilag köznévként sőt, igeként („fotosopolni”) használja minden nyelv, hiába is tiltakozna ez ellen a szoftvert kiadó Adobe.
Bármennyire is kínos ez a cégnek, az álhírekre és kamufotókra nyilvánvaló okból használjuk a fotosopolás kifejezést: az első verziókban megtalálható varázspálcától és klónozó ecsettől a legfrissebb mesterséges intelligenciás eszközökig a Photoshopban minden azt a célt szolgálja, hogy laikusok is könnyen tudjanak a valóságot tükröző fotókból más képeket varázsolni.
Az alkotásnak tulajdonképpen csak a felhasználó képzelőereje szab határt. Persze a fotosopolás nem feltétlenül kártékony, hogy mást ne mondjunk, ennek köszönhetjük a mai értelemben vett mémeket.
Véletlen egybeesés
Az alapító testvérpárból Thomas rakta össze a későbbi Photoshop alapját, ami eredetileg csak egy szürkeárnyalatos képeket megjelenítő program volt. Ne feledjük, 1987-et írtunk, amikor ez még szinte varázslatnak számított az akkori számítógépeken. Display néven futott, és csupán egy melléklet volt az 1987-ben leadott doktori disszertációjához.
Aztán jött John, aki a Star Wars filmeket jegyző George Lucas cégénél, az Industrial Light and Magicnél fejlesztett látványhatásokat, és rögtön meglátta a programban rejlő lehetőséget. Elkezdték közösen feltuningolni a Displayt, és hamarosan összeállt belőle egy komolyabb képszerkesztő program.
1988-ban észrevették, hogy jobb szoftvert raktak össze, mint bármi, ami a piacon elérhető.
Ekkor már az átmenetinek gondolt Photoshop nevet használták, de még csak munkanévként.
Elkezdtek házalni a programmal a Szilícium-völgyben, és az Adobe vezetői teljesen odavoltak a varázspálca eszközért, amely az egymáshoz közeli, hasonló színű pixelek kijelölését segíti. Megvették a terjesztés jogát, de a fejlesztői és tulajdonosi jogok a Knoll testvéreknél maradtak. Az Adobe-nak megtetszett a Photoshop név, és ezen folytatták a program fejlesztését.
Az 1990 februárjában megjelent 1.0-s verzió elfért egy floppy-n
Fiatalabbaknak: pár száz kilobájt volt az egész, ami már a mai, jóval egyszerűbb mobilappokhoz képest is nevetségesen kicsinek tűnik. Ezt a verziót kizárólag Macintosh gépeken lehetett futtatni, és egészen 1993-ig kellett várni, hogy kiadják Windowsra, ez volt a 2.5-ös verzió.
A 3.0-s verzióban jelent meg a forradalmi újdonságnak számító rétegkezelés, amely lehetővé tette, hogy az eredeti kép módosítása nélkül dolgozzunk annak különböző részletein, mintha a kép egymás mögé tett üveglapokból állna, amikre külön-külön rajzolhatunk. A 4.0-ban megjelent korrekciós réteg az effektek alkalmazását gyorsította fel, míg az 5.0 végre engedte, hogy többet visszalépjünk az alkotási folyamatban, így nem kellett elölről kezdeni mindent, ha valamit elcsesztünk. A fotók manipulációja a 7-es verzióra vált igazán kifinomulttá, addigra az olyan alapvető eszközök mind megvoltak már, mint az Extract és a Liquify szűrő, amivel gülü szemet és vékonyabb arcot tudunk varázsolni a portrékra, vagy a mágneses lasszó, valamint a gyógyító és foltozó ecset.
Ezt követően átalakult a számozás, megérkeztek a Creative Suite (CS) verziók. Az elsőbe egy hamisításellenes megoldás került, hogy ne lehessen bankjegyeket sokszorosítani, a CS2 pedig jól mutatta a digitális fozótás akkori legnagyobb kihívását: csökkenteni tudta a vörösszem-hatást. A CS3 az éledező mobilos tartalomipart igyekezett kiszolgálni azzal, hogy telefonok kijelzőjére lehetett optimalizálni a képeket, a CS4 pedig elsőként támogatta natívan a 64 bites pécéket.
A következő nagy váltás 2011-ben, a Creative Suite 5.1-gyel érkezett el, amelyben megjelent a havi előfizetés üzleti modellje, két évvel később pedig az Adobe már mindent a felhőbe költöztetett, és ezt a 2013 júniusában bevezetett Creative Cloud csomag neve is hűen tükrözte. Ettől kezdve mindegyik szoftverük csak havidíjért vehető igénybe, amivel a vállalatok kiszámítható költségeket és nagyobb rugalmasságot kaptak – hiszen mindig csak annyi és olyan szoftverekért kell fizetni, amennyire valóban szükség van, nem állnak többé a polcon kihasználatlan termékdobozok. Maguk a felhasználók pedig mindig megkapják az aktuális legfrissebb verziót.
A Photoshop CC 2020-ban már olyan sok eszköz van, hogy egy átlagos full hd kijelzőn el sem férnek az eszközpalettán. Ebben a legfrissebb verzióban több eszköz teljesítményét javították, másodperceket faragtak le az új fájl megnyitásának idejéből, jóval gyorsabb lett a Lens Blur és a tartalomérzékeny kitöltés funkció. Újdonság a Sensei mesterséges intelligenciás algoritmusára épülő objektumkiválasztó eszköz, amellyel egyetlen mozdulattal ki tudunk jelölni egy tárgyat, ha az láthatóan elkülönül más tárgyaktól és a háttértől.
Mindenre jó, és minden másra is
Azt gondolhatnánk, hogy főleg a fotósok és a grafikusok használnak Photosopot, a Facebookon a Magyar Grafikusok és Designerek csoportnak csupán 19 000 tagja van – de a szoftvert forgalmazó Szoftver.hu becslése szerint hazánkban legalább 80-100 ezer ember használja a program valamelyik verzióját. Pontos adatuk nincs, mert sokan közvetlenül az Adobe.com-ról vesznek előfizetést.
30 éves a Photoshop
Vettek már tőlünk Photoshopot olyan célra is, hogy a békák ívási időszakában történő színelváltozást monitorozzák
– mondta a Olejnyik Attila szoftverfejlesztő, a hazai forgalmazó Photoshop-szakértője. Érdekes módon épp a fotósok és a digitális grafikusok, konceptuális művészek, festőművészek nincsenek annyira rászorulva, ők könnyen találnak alternatívát. Az előbbieknek ott van a Lightroom, amely kifejezetten a fotósok igényeire van szabva, az utóbbiaknak pedig csak idéntől kínálja az Adobe a Fresco nevű szoftverét.
És végül egy pár vicces Photoshop baki:
Photoshop Fail
Photoshop baki
