Új oprendszerek és saját szilíciumlapka
Közel négy évtized alatt háromféle processzor architektúrát használt az Apple a számítógépeiben, tehát az efféle átállásban egészen komoly gyakorlatot szerzett. Valahogy mindig úgy alakult, hogy a kulcsfontosságú programok, melyek a felhasználóknak fontosak, hamar megjelentek az új platformokon. A fejlesztők sohasem hagyták cserben az Apple-t.
Új MAC CPU-k érlkeznek
A nyolcvanas-kilencvenes években Motorola 68K processzorok dolgoztak az Apple gépeiben, utána következett a PowerPC korszak, 1994-ben dobták piacra az első ezzel szerelt gépet. Az Apple emulátorral oldotta meg a korábbi 68K-s programok futtatását, amit minden számítógéphez mellékeltek a Mac OS részeként. Ebből a megoldásból adódott egy kis sebességbeli hátrány a natív PowerPC-s programokhoz képest, de legalább tovább lehetett vinni a meglévő szoftverállományt.
Ez a korszak 11 éven át tartott, és a hagyományos pc-khez hasonlóan elképesztő fejlődésen ment keresztül a Macintosh. Eleinte a processzorok 60 Mhz órajelen működtek, a végén 45-ször gyorsabban, 2,7 GHz-en pörögtek a csipek. Csakhogy az Apple így sem volt elégedett a PowerPC-vel, mert nem tudták követni a lépést a pc-k piacán óriásit futó Intellel. Borzasztóan melegedtek a PowerPC csipek, és ez megnehezítette a laptopokban való használatot.
Tizenöt évvel ezelőtt jelentette be az Apple, hogy átáll Intelre, és ez óriási lökést adott a cég számítógépeinek teljesítményben. Itt vált megint izgalmassá a Mac, a gépek egyszer csak mindenhol felbukkantak a jellegzetes logóval a fedelükön. Nagyrészt az Intelnek is köszönhető, hogy az Apple olyan meghatározó eszközöket tudott piacra dobni, mint a szupervékony Macbook Air.
Ezt az átállást is egy segédprogram, a Rosetta segítette az első években, amely bizonyos PowerPC-re megírt programokat Intelen is elérhetővé tett. Később ezt kivették a Mac OS-ből, nem volt már rá szükség, az Apple ugyanis jól kihasználta a megnőtt népszerűségét. Az App Store üzleti modelljével a kezébe vette az alkalmazások forgalmazását, és olyan kereskedelmi csatornát nyitott meg a fejlesztők előtt, amely eleinte egyik rivális platformon sem volt működött ennyire gördülékenyen.
Most átállunk ARM architektúrára, erre épülnek az Apple csipjei. Megint hasonló előnyökkel kecsegtet a váltás, mint az Intel idejében: vékonyabb, hatékonyabb számítógépeket tudnak vele építeni, fejlett energiamenedzsmenttel. Van némi tapasztalatuk ezzel szilíciummal: több mint egy évtizede fejlesztik, és az első iPad csipjéhez képest ezerszeresére nőtt a teljesítmény. Tíz év alatt körülbelül 2 milliárd eszközt szállítottak le Apple-csipekkel, ehhez fognak most hozzátenni évente pár tízmilliót a Mac gépek bevonásával.
